HORVÁTH Ágnes, A prousti regény tétje > 45
A prousti mő egyik mőfaji újdonságaként a hatalmas szakirodalom éppen e
regény regénytelenségét tartja számon. Proustnál ugyanis minden lényeges
mozzanat a lélek „boszorkánykonyhájában” történik. Történik meg. A többi
csak történés. „Az Érzelmek iskolája egy élet részletes elbeszélése, azonban a
szereplık nem vesznek aktív részt a cselekményben.” Ezzel Proust nemcsak a
Flaubert-regény leglényegét ragadta meg, hanem a saját mővét is jellemezte.
Mindaz tehát, ami a gyarló porhüvelyben lakozó lelken, a testbe zárt én-en kívül
esik, rajta kívül zajlik: hívságos, mondhatnánk: nincs is. Mint maga a tünékeny,
könnyen kárba veszı, múlékony, vagy máris elvesztegetett idıő (temps perdu).
Proust ezt a múlékonyságot kívánja foglyul ejteni, a múlhatatlan lélekbe zárni,
ezért aztán úgy bánik a múló idıvel, mint örök szerelmével, akit a test külső
lakhelyén, a lakásában tart fogva (La Prisonnière). Ahogyan Albertine szökik,
ahogyan tünékeny lénye megfoghatatlan, úgy szökne az idı is, ám az alkotó én
saját emlékei hálójába csalja.
Pour lire la suite, veuillez consulter le document pdf ci-dessous.
