Édition spéciale
Présentation de la nouvelle traduction hongroise de L’Étranger de Camus par les deux traducteurs : Péter Ádám et Kornélia Kiss.
CIEF, salle du CRU
Különkiadás
Albert Camus L’Étranger c. regényének új magyar fordítását mutatja be a két fordító: Ádám Péter és Kiss Kornélia.
Takács Petra
Albert Camus: Az idegen
Beszámoló a műfordító műhely eseményéről
A CIEF műfordító műhelyében 2016 októberében Albert Camus klasszikusának, a korábban a magyar olvasóközönség által Közönyként ismert L’Étranger-nek az új fordítását mutatták be a fordítók, Ádám Péter és Kiss Kornélia.
Elmesélték az új fordítás keletkezésének történetét, beszéltek a regényről és korábbi fordításáról, valamint a fordítói munkáról is.
Ádám Péter és Kiss Kornélia munkájukat Fázsy Anikó emlékének ajánlják, akinek fontos szerepe volt a fordítás létrejöttében. Bár az új fordítás ötlete már régebben megszületett, a megvalósulása annak köszönhető, hogy Fázsy Anikó a Nagyvilág főszerkesztőjeként felkarolta ezt az ötletet. Az ő kérésére fordítottak le kezdetben csak egy-két fejezetet, majd azok megjelenése után, a pozitív olvasói visszajelzések hatására újabb fejezeteket is, s ezt látva döntött az Európa kiadó a teljes regény új fordításban való megjelentetése mellett.
Az új fordítást nagy érdeklődés kísérte, a könyvbemutatók mindenhol nagyon sok embert vonzottak, ennek egyik oka az lehet, hogy mindenkinek személyes kapcsolata van a könyvvel. Ám ugyanez veszély is egyben, hiszen generációk nőttek fel az előző fordításon, Camus regénye Gyergyai Albert fordításában, Közöny címen vált ismertté.
Sokszor fel is merül a kérdés, hogy miért van szükség az újrafordításra. A fordítók szerint a műfordításban nincs tabu, bármit újra lehet fordítani, s nemcsak lehet, a nagy klasszikusokat ötvenévente újra is kell fordítani.
Egyfelől tehát a mű megérett az újrafordításra, másfelől Gyergyai Albert fordítását több szempontból nem tartják megfelelőnek. Camus élő, beszélt nyelvet használt regénye megírásához, s ez Gyergyai fordításában nem marad meg, helyette a Közöny hangsúlyozottan irodalmi nyelven szólal meg.
Ádám Péter felidézett mondatokat, ahol a korábbi magyar fordítás hozzátett valamit az eredeti szöveghez. Ezek egyike a regény kezdetén a főhősnek érkező távirat, melyben anyja halálát tudatják vele, s melynek utolsó mondata a francia szövegben „Sentiments distingués.” Ez az elterjedt levélformula nem fejez ki érzelmeket, s meglepően hat a gyásztáviratban, így magyarul az új fordításban szereplő „Szívélyes üdvözlettel” felel meg neki, a régi fordításban szereplő „részvét” érzelmet visz a szövegbe ott, ahol az eredetiben nincs.
Néhány sorral később az étteremben, ahol a főhős ebédelni szokott, vigasztalni próbálják, és aki ki akarja fejezni az együttérzését, az is csak az elkoptatott banalitást használja: azt mondja neki, „On n’a qu’une mère”, azaz „anya csak egy van”, de Gyergyai nem őrzi meg ezt az üres formulát, azt írja helyette, „Egy anyja van csak mindenkinek.” Az új fordításban ez már így hangzik: „Bizony, anya csak egy van.”
Ádám Péter és Kiss Kornélia ezután beszélt a közös munkáról is, elmondták, hogy ha ketten fordítanak egy szöveget, annak egyik előnye, hogy bár a fordító stílusának nem kellene felismerhetőnek lenni a fordított szövegben, ezt egyedül nehéz kontrollálni, ám ketten már könnyebben vissza tudják fogni egymást. Ezen kívül, míg egy fordító egyszerre végzi a munka kreatív részét és ellenőrzi saját magát, addig két fordító esetében rögtön van egy első olvasó is.
Megtudtuk, hogy Az idegen esetében minden mondatot közösen fordítottak, egymás mellett ülve, sokszor egyikük elkezdte a mondatot, a másik pedig befejezte, bár megjegyezték, hogy ez a módszer csak úgy tud működni, ha a két fordítónak azonos a szemlélete, ha azonos technikával fordítanak.
Megosztották a hallgatósággal azt is, hogy fordítás előtt nem olvasták újra Gyergyai fordítását, nehogy befolyásolja a munkát, de egy-egy fejezet fordításának elkészültével mindig megnézték, és azt tapasztalták, hogy a két szövegben meglepően kevés az egyezés, szinte nincs olyan mondat, mely ugyanúgy hangzana a két változatban.
A címváltoztatást érintő kérdésre válaszolva elmondták, hogy a Közöny cím valójában nem Gyergyaitól származott, hanem a kiadó döntése volt.
A mostani visszatérés az eredeti címhez hangsúlyozza, hogy az idegenség a lényeg, a főhős idegen az országban, ahol él, idegen a környezete számára, idegen önmaga számára is, és mintha a saját ujja is idegenként cselekedne a regény kulcsjelenetében.
Ez alkalommal nem maradt idő arra, hogy közösen elemezzünk részleteket a fordításból, de így is sok érdekességet megtudhattunk a mindenki által ismert regény új fordításáról.