A műfordító és a szleng
az Egyetemközi Francia Központ
Műfordító műhelyében
November 13.-án, a legutóbbi műfordító műhelyre rendhagyó módon két vendég jött el, akik közösen mutatták be a tárgyalt műveket. Lőrinszky Ildikó műfordító nemrég fordította le Boris Vian: Ki érti a csajokat? és Morgan Sportès: Mindent azonnal című művét. A két műben közös a szleng, a francia argot erőteljes jelenléte. Szabó Dávid (aki a műfordító műhelyeken általában moderátorként és szervezőként szokott közreműködni) a szleng szakértőjeként és kutatójaként vállalta a könyvek szerkesztésének feladatát. A szleng autentikus fordításával kapcsolatban sok probléma merül fel, erről, és a könyvek kiadásának folyamatáról is beszélgettek.
Időhiány miatt a két kötet közül csak Boris Vian művében tudtunk igazán elmélyedni.
Vian sokoldalú, ám a maga korában nem túl népszerű író volt. Nagy művei, mint a Tajtékos napok vagy a Pekingi ősz csak halála után váltak ismertté, élete során inkább álnéven írt botránykönyveiről volt híres. Vernon Sullivan álnéven amerikai írónak adta ki magát, akit nem engednek az Egyesült Államokban publikálni. Első álnéven írt könyve, a Köpök a sírotokra, az 1947-es év bestsellere és botránykönyve, ami olyan témákat pendít meg, mint a rasszizmus, olyan nagy port kavart, hogy be is perelték miatta. A per lefolyása alatt írta meg (szintén Vernon Sullivan neve alatt) Ki érti a csajokat? című könyvét, ezt a nem kevésbé botránykeltő, fordulatos krimiparódiát. A könyvet egyszer, Barabás József fordításában már kiadták magyarul a kilencvenes évek elején, és bár ez a verzió jól eltalálja a könyv hangulatát, sok átköltést, szubjektív túlfordítást találunk benne. Az új fordítás a Cartaphilus kiadó gondozásában jelent meg.
A konkrét fordítási problémák közül elsősorban a könyv címéről beszélgettünk. A franciából igen nehezen fordítható cím (Elles se rendent pas compte) hét helyen is előjön a regényben, így olyan magyar fordításra volt szükség, ami mind a hét kontextusban megállja a helyét. Emellett Vian öncenzúrájáról is szó esett, a szerző ugyanis kihagyott egy pár, akkoriban pornográfnak minősíthető részletet, ezek azonban ebbe a kiadásba már visszakerültek. A legfontosabb téma azonban a szleng használata maradt; fontos tudni, hogy Vian nem törekedett az autentikus szlenghasználatra, hanem véletlenszerűen keverte a régies és a modern nyelvezetet, hiszen a könyvet úgy adták ki, mintha angolból fordították volna. Lőrinszky Ildikó beszámolt arról, hogyan keresett rá különböző szlenges kifejezésekre az internetes szlengszótárak segítségével. Ahhoz, hogy fel tudjuk ismerni például, hogy egy szó mikor és mitől pejoratív, alapos jártasságra van szükség. Vian természetesen egy mára már archaizáló szlenget használt, felmerült a kérdés, hogy a fordító az akkori, vagy a mai nyelvezetre fordítsa-e le a szlenget, a szójátékokat. Szabó Dáviddal közösen végül úgy döntöttek, hogy a kötet nyelvhasználata vegyíti a régi és az új szleng elemeit. Érdekes kérdések merültek fel a magázás és a tegezés fordításának problémája kapcsán is, mivel az eredeti könyvben szereplő „aranyifjak” magázódnak egymással. Ez itthon divatjamúltnak tűnhet, de Lőrinszky Ildikó végül megtartotta a magázódást, hiszen az felel meg leginkább a szöveg hangoltságának, különleges bájának. A közös fordítás előtt Szabó Dávid megemlítette a legfontosabb szlengszótárakat, és arról is beszélt, hogy hol foglalkoznak ezzel a témával Magyarországon (például a Debreceni Egyetemen).
Mindezek után rátértünk a Ki érti a csajokat? egy konkrét szövegrészletére. Többek között kiderült, hogy néha bizony le kell mondani a szleng lefordításáról, ugyanakkor ezt a sajátos nyelvi réteget vissza lehet csempészni máshol. Találtunk öt szleng-szinonimát a rendőr szóra (zsaru, hekus, sün, jagelló, zsernyák), ehhez a könyv fordítója hozzátette, hogy autentikus szleng keresésekor érdemes több generációt is megkérdezni.
Az alkalmat egy következő műhely reményével zártuk le, Morgan Sportès kortárs francia író könyvére ugyanis nem maradt idő, pedig legalább olyan izgalmas a mai olvasónak, mint Vian merész regénye.