LACKFI János

LACKFI János, Kettős közelítésben a műfordításról > 141

 

UNE DOUBLE APPROCHE DE LA TRADUCTION LITTÉRAIRE. Dans une traduction littéraire

(que ce soit de notre langue maternelle vers une autre langue ou vice-versa), on se doit de tenter

au mieux d’apprivoiser la langue. De même, il est nécessaire de veiller à la structure d’une phrase

lorsque l’on traduit d’une langue étrangère, car cette phrase peut recéler de multiples significations

qu’il importe alors de respecter si l’on tient à en transmettre toute la sève.

1. A nyelv szelídítése

Mesterségemrıl, a mőfordításról, avagy irodalmi fordításról szeretnék

beszélni, melyet, ha definiálnom kell, úgy tekintek, mint valamely irodalmi

minıség átszőrıdését egyik kulturális közegbıl a másikba.

Ha anya- vagy saját nyelvrıl fordítunk második (harmadik, stb.), idegen

nyelvre, azt exteriorizációnak tekinthetjük, valamit kitaszítunk ugyanis egy

másik dimenzióba, ekkor a párbaj fegyvernemét az ellenség határozza meg. Ha

– és ez a gyakoribb – „elsı nyelvünkrıl” ültetünk át egy szöveget a másodikra,

az pedig interiorizáció, valamely minıség magunkévá tétele, ekkor a

fegyvernemet mi választjuk.

De mi a fordítás motivációja? Az elsı esetben afféle kitörési kísérletet

hajtunk végre, menekülünk, idıleges és önkéntes emigrációt, számőzetést

vállalunk, s magunkkal visszük, amit értéknek, értékesnek tartunk. Különösen

igaz ez olyan kicsi és elszigetelt nyelvre, amilyen a miénk. A fordító

úgyszólván önnön klausztrofóbiáján igyekszik enyhíteni ily módon, megpróbál

más bırébe belebújni, megkísérti a vágy, hogy – már amennyiben a nyelve ı

maga – más lehessen, mint ami. Úgy képzeli, ha ı többé nem az lesz, aki,

minden egy csapásra megoldódik, hiszen jelenlegi gondjai pusztán abból

fakadnak, hogy ı nem másvalaki, a nyelve pedig olyan, amilyen. Ha viszont

sikerülne (aminthogy olykor sikerül is) azzá válnia, nem érte el célját, hisz

megint csak AZzá lett, s számára ezentúl egészen más a más. Saját nyelvének

terepérıl elrugaszkodva tehát a fordító valahogy úgy mozog, mint az

asztronauták a világőrben. Összehasonlíthatatlanul szabadabbnak érezheti

magát, mint azok, akiket maga mögött hagyott a földgolyón, nevetségesen

nehézkes viszont mondjuk egy marslakóhoz, de még akár egy Földünkön

normálisan járó-kelı eföldi polgárhoz képest is. A fordítót persze szkafander

helyett szótárak választják el a külvilágtól.

 

Pour lire la suite de cet article, veuillez consulter le document pdf ci-dessous.

PDF download: