LŐRINSZKY Ildikó, Minden kezdet nehéz? > 151
TOUT COMMENCEMENT EST-IL DIFFICILE ? Cette communication se propose
d’examiner quelques incipits français et la façon dont ils ont été traduits en hongrois. Afin
de réduire notre corpus, nous avons pris nos exemples dans des romans français du XIXe et
XXe siècle ; les auteurs choisis, suivant l’ordre de notre analyse, sont Proust, Camus,
Flaubert, Queneau, Butor et Giono. L’objectif est d’aborder l’entrée en texte, difficulté à
laquelle tout auteur, donc tout traducteur, se trouve nécessairement confronté. Comme la
traduction du titre est soumise à des exigences un peu différentes dans la tradition éditoriale
en Hongrie (d’une part, le traducteur dispose d’une certaine liberté par rapport à l’original ;
d’autre part, c’est souvent l’éditeur qui donne le titre), la première phrase du texte est d’une
importance capitale : subrepticement, ou de façon claire et apparente, celle-ci apparaît
comme une mise en abîme ou un microcosme dans le macrocosme. L’incipit annonce
souvent les difficultés ultérieures qui accompagneront le travail du traducteur tout au long
du texte.
Mindenekelıtt tisztázni szeretném, hogy a következı 15 percben nem a
pályakezdı fordítók nehézségeirıl lesz szó, és nem tartok keserédes beszámolót
elsı fordítói próbálkozásaim mellékkörülményeirıl. Eredetileg legalábbis nem
ez volt a szándékom, de utólag belátom, hogy a választott témának van (illetve
lehet) egy ilyen aspektusa is. A kezdı mondatokról szeretnék ugyanis beszélni,
és néhány tanulságos példa alapján akár arra a következtetésre is juthatunk,
hogy a fordító könnyen leragad a kezdetnél, vagyis bizonyos értelemben örök
kezdı marad.
Nem tudom felsorolni azokat a tudós munkákat, melyek a kezdı mondatok
stratégiai szerepét vizsgálják. Azt azonban komoly módszertani elıtanulmányok
nélkül is beláthatja bárki, hogy a szöveget hagyományosan (tehát lineárisan)
olvasó fordító a kezdı mondat esetében szembesül elıször az adott szöveg
fordítási nehézségeivel. Az okvetetlenkedı hallgató fejében persze
megfordulhat, hogy nem, hiszen ott van a cím is, de ez csak részben igaz, lévén
hogy a cím a magyar fordítói hagyományban más megítélés alá esik.
Azt hiszem, bármely nyelvterület képviselıi meggyızı példákkal
bizonyíthatnák, hogy a szerkesztık a cím esetében fogadják el legkönnyebben
az eredetitıl eltérı, olykor kissé önkényes megoldásokat, sıt a címet sokszor
nem is a fordító adja.
Pour lire la suite de cet article, veuillez consulter le document pdf ci-dessous.
