N. KISS Zsuzsa, Műfordító és szerkesztő mai viszonyról > 159
À PROPOS DE LA RELATION ACTUELLE ENTRE TRADUCTEURS LITTÉRAIRES ET
RÉDACTEURS. La question, qu’est-ce qu’un traducteur souhaite de la part de la personne en
charge de l’oeuvre chez la maison d’éditions et vice versa, s’est posée d’une façon
particulière pour moi – employée par Éditions Európa en 1980, puis encore une fois en
2007, après une dizaine d’années passées comme traductrice libre de prose et de poésie
françaises, anglaises et allemandes. Somme de mes expériences : la collaboration de l’éditeur
devrait essentiellement se limiter aux formalités (d’ailleurs importants) de la production
d’un livre, mais un « premier lecteur » du texte lui rendant service peut exercer une
influence bénéfique et bienvenue sur le traducteur sur qui reposent la chance mais aussi la
responsabilité.
Különös érzés tapasztalni is, nemcsak tudni, hogy szalad velünk az idı.
Kivált, mikor egy fontos lépés ismétlıdni látszik az életünkben: 1980-ban is,
2007-ben is belsı munkatársa lettem az Európa Könyvkiadónak. Közben bı tíz
évig szabadúszó fordítóként dolgoztam. Persze az Európának is. Valamennyire
nyomon követhettem tehát a változásokat a cégnél. A könyvkiadásét úgy
általában már csak azért is, mert egzisztenciálisan érintett minden tekintetben.
Vén csataló létemre mégis ugyanúgy rám tört a (boldog) frász, mikor újra
megcsapott a szerkesztıség levegıje, mint fele annyi idıs zöldfülő koromban.
Az egyetemen (’78-ban végeztem) becsöppentem az akkori nevezetes fordítói
szemináriumokra (Lator Lászlóhoz, Nemes Nagy Ágneshez, Géher Istvánhoz),
és onnan nyomban a szerkesztıségek felé kanyarodott az utam. Azóta is akkora
szerencsének gondolom, hogy egy kicsit bele is borzongok mindig.
A szabadúszást nem választottam, de nagyon tanulságosnak bizonyult,
megpecsételte, igazolta, hogy a könyvet nem bírom letenni. El is könyveltem
magamban, hogy magánzó fordító leszek már, amíg csak látom a betőt.
Szerkesztı lettem újra, de (remélem) fordító maradtam. Korábban se
gondoltam, hogy a kettı kizárná egymást. Az éles szembeállítás, hogy ti. az
elıbbi a munkaadó, a másik a munkavállaló, nyilván nem véletlen manapság.
Csúsztatás pedig, hiszen a szerkesztı is munkavállaló. Ha a szerkesztı és a
fordító ellentéte kibékíthetetlen, a magyar szöveg biztosan vesztes. Még akkor
is, ha a fordító meg a szerkesztı ugyanazt, a (szerinte) legjobbat akarja. Ma mi
az élhetı kompromisszum, az érvényes illemszabály? Számomra nem is lehetne
aktuálisabb a kérdés.
Pour lire la suite de cet article, veuillez consulter le document pdf ci-dessous.
