SZABICS Imre, A régi francia irodalmi fordításának szemantikai csapdái > 173
LES PIÈGES SÉMANTIQUES DE LA TRADUCTION DES OEUVRES LITTÉRAIRES FRANÇAISES
DU MOYEN ÂGE. Les changements phonétiques, morphologiques, syntaxiques et
sémantiques qui se sont produits depuis la période de l'ancien français jusqu'au français
moderne rendent souvent difficile l'approche compréhensive des textes littéraires d'ancien
français. Ce sont surtout les « décalages sémantiques » marqués entre certains termes
courants des poèmes des XIIe-XIVe siècles et les dérivés de ceux-là en français moderne
qui peuvent induire en erreur le traducteur inattentif en lui fournissant autant de « fauxamis
» s'il manque de tenir compte de l'évolution ininterrompue du sens des mots. À titre
d'exemple, nous présentons un bref passage du roman arthurien Le Chevalier au lion de
Chrétien de Troyes dans lequel le sens des termes uevre, viande, dras, desserte et nos nos
traveillons est bien différent de celui de leurs dérivés modernes. Peuvent poser des difficultés
d'interprétation et de traduction aussi les termes spécifiques, faisant partie du vocabulaire
dit « féodal et chevaleresque », qui désignent principalement diverses fonctions, rangs,
titres, armes, objets ou coutumes de la féodalité, de la chevalerie ou de la vie de cour du
Moyen Âge (apostoile, pelerin, sénéchal, écuyer, vidame, vicomte etc.).
A chanson de geste-ek és az ófrancia udvari elbeszélı költemények
(regények és elbeszélések) fénykora óta eltelt több mint nyolcszáz esztendı
alatt a francia nyelv fonetikai, morfológiai, szintaktikai, s fıképpen lexikai és
szemantikai rendszere gyökeresen megváltozott. Ezért azután ha ma valaki
ófrancia irodalmi szövegek olvasására szánja el magát, gyakran kell ófrancia
szótárakat forgatnia vagy az örvendetesen egyre nagyobb számban megjelenı
középkori francia irodalmi mővek bıséges kommentárjait és jegyzeteit böngésznie.
A XII-XIII. századi ófrancia nyelvet (langue d'oïl), pontosabban
nyelvjárásokat ugyanis a mai franciától egészen eltérı nyelvállapotnak
tekinthetjük. Ez azt jelentheti, hogy az ófrancia korszakban keletkezett irodalmi
(vagy bármilyen más) szövegek fordítója szinte ugyanannyi mondattani, lexikai
és fıként szemantikai jellegő nehézséggel szembesülhet, mintha valamely más
újlatin nyelven (olasz, spanyol, katalán, portugál, okszitán stb.) alkotott
szöveget kellene lefordítania anolkül, hogy alaposan ismerné ezeket a
nyelveket. Vállalkozását az a tény is nehezítheti, hogy sokszor nehezen tudja
kivonni magát a mai francia nyelv szintaktikai, lexikai vagy szemantikai „eltérítı” hatása alól.
Pour lire la suite de cet article, veuillez consulter le document pdf ci-dessous.
