SZÁVAI János, Lehet-e (Céline-t) fordítani? > 181
PEUT-ON TRADUIRE CÉLINE ? Cette question est évidemment une fausse question.
La traduction de la Bible, d’abord en latin, puis dans toutes les langues nationales, a bien
montré que la traduction, une traduction parfaitement efficace, est bien possible. Oui, mais
comment ? La difficulté que présente la traduction de Céline suggère une nouvelle
approche. Cette difficulté concerne moins le lexique, il s’agit plutôt de la syntaxe. Rendre la
phrase célinienne, caractérisé selon Léo Spitzer par le rappel, présentant des analogies avec
le jazz, selon le Céline de Guignols’s Band, voici le premier pas à franchir. Mais l’unité pour le
traducteur n’est pas la phrase, mais une période plus longue que je nommerai séquence.
Pour Nietzsche (Par delà bien et mal) traduire c’est rendre le rythme de l’original dans notre
langue. Prendre une séquence et essayer de reproduire lors de la traduction le rythme de
l’original : voici la conclusion de mes traductions de Céline.
A címbe foglalt kérdés természetesen költıi, hiszen a Vulgata, vagyis a latin
bibliafordítás elkészülte óta, s még inkább a nemzeti nyelvekre történt, vagyis a
német, az angol, a magyar bibliafordítások elkészülte és funkcióba lépése óta
nyilvánvaló, hogy a fordítás lehetséges és szükséges. E tekintetben Northrop
Frye felfogásával értek egyet, aki a Biblia által hordozott üzenet példátlanul
gyors és hatásos elterjedését vélte a fordítás autentikussága bizonyítékának,
annak, hogy a fordítás eszméje nem contradictio in adjecto, hogy Jeromos,
Luther s az Authorized version szerzıinek a munkája kiállta a próbát.1
A fordítás azonban nyilvánvalóan nem lehet teljesen azonos az eredetivel, a
fordítottal. Minthogy az azonosság kizárható, a kérdés az, hogy a másik, a
fordított, hogyan viszonyul az originálishoz. És itt már, maradva még a
bibliafordításoknál, ellentmondásosabbak az ítéletek. Emil Brunner evangélikus
teológus például egyenesen úgy vélekedik (Joseph Ratzinger beszél róla
A közép újrafelfedezése címő könyvében), hogy a héber echje aser echje hibás
görög adaptációja, melyet az egyházatyák kiindulópontnak használtak, az
emberiség történetét más, méghozzá rossz irányba fordította. Ugyanis az
Én vagyok, aki én vagyok helyébe az Én vagyok a létezı került, s ezáltal,
mondja Brunner, tragikus módon módosult az emberiség istenképe, eltolódván
a filozófusok istene pólus felé.
Pour lire la suite de cet article, veuillez consulter le document pdf ci-dessous.
