Tapasztalataim szerint nemcsak a szakembereket, de a műfordítókat is érdekli az a kérdés, van-e (és ha igen, akkor milyen) elmélete a műfordításnak? A műfordítók feljegyzései, műhelytanulmányai között gyakran bukkanhatunk erre utaló fejtegetésekre. Németh László például ezt írja A kísérletező emberben:
Olyasmit kezdek hinni, mintha minden mondatnak csak egyetlen helyes megoldása volna, s ha a prózafordítás matematikáját pontosan ismerné, ugyanazt a szöveget egy embernek két különböző időben – sőt még két embernek is – ugyanúgy kellene lefordítani (Németh, 1963: 319-320).
Talán ő maga sem gondolta volna, hogy a fordításelmélet és a nyelvfilozófia egyik legbonyolultabb kérdését veti fel, amelyet így fogalmazhatnánk meg: miért nem egyeznek meg az ugyanarról a forrásnyelvi szövegről különböző fordítók által (vagy ugyanazon fordító által különböző időkben) készített célnyelvi szövegek, mi az oka annak, hogy ha ugyanazt a szöveget többen is lefordítják, akkor a célnyelvi szövegek soha nem lesznek sem teljesen egyformák, sem teljesen különbözők?
Pour lire la suite de cet article, veuillez consulter le pdf ci-dessous.
