Veronika SZEPESI, Parodie et pastiche littéraires... > 130
ÉMILE ZOLA
Az olaj
Regény
Zempléni P. Zola
1 Gervaise háromnegyed hatkor jött haza a Rue de Puante-on keresztül; délután a marha-vásáron volt, amitől a szoknyájának még mindig átható vérlészaga volt, alul, a könyö-kén, egy darab vörösesbarna húsmaradék beleakadt egy félcentiméter hosszú szőrszálba és ütemesen ringott.
Gervaise most fejét előre tartva belépett a fülkébe, és elrendezte a kulcsokat.
Anyja Plaussansban halárus volt, a fekete Rougon leánya, tizenkét éves korában, egy homályos reggel, a falu aljegyzője odafektette a zsákra: azután Mourmelonba került, és ott gömbölyödött le. Fivére, Claudius, a másik mourmeloni család harmadik fia, a későbbi festőművész, akkor Antwerpenben a rue de Foutoche-on lakott, egy éjjel nagy gyomor-fájásra ébredt, de ez később elmúlt. Nagy-nénjük, a sánta Fouan, szintén rossz gyomrú volt; később visszajutott Plaussansba. Itt született Ger-vaise.
Most nyugodtan leült, a csapokat meg-igazította, betolta az ajtókat, majd lassan kisöpört. Az éjféli Párizs ébredezett már, és a Douan utcai állami szabadalmazott sóhivatal felől vörösesbarna hajnal terjengett. A túloldali fűszerüzletből gálicszagot lehetett érezni, fölötte elsárgult, rojtos táblán rond-írással volt kiírva a tulajdonos neve, kékfestékkel, elölről hátrafelé, úgy, hogy a betűk egymás után következtek. Lejjebb a lépcsőn túl, három méternyire, kissé kopott utcakő állt több más utcakövek között, jobbsarkán egy tüdővészbacilus nézett visszafelé a rue de Bombarde-ról idelátszó dóm irányában, és a bajuszát pödörte.
Pour lire la suite de cet article veuillez consulter le pdf ci-dessous.
