Éva JEREMIÁS

Éva JEREMIÁS, Specialis phrasis linguae Persicae > 105

Ce travail étudie les unités phraséologiques verbo-nominales persanes dont une
partie dispose d’une liberté syntaxique inconnue dans le cas de nombreuses langues
indo-européennes. Ce phénomène a été décrit dans la grammaire persane de G. B.
Podestà publiée en latin en 1691 à Vienne, dans laquelle l’auteur distingue les verbes
présents dans ces locutions du groupe des verbes auxiliaires.

A mai perzsa nyelvben az igei szókincs túlnyomó részét nem egyszerő,
egyszavas igék alkotják, hanem több szóból álló igei kifejezések, melyeket
hagyományosan „összetett igéknek” neveznek a nyelvtanok. Régóta ismert
azonban, hogy ez utóbbi elnevezés különböző típusú igei kifejezésekre
vonatkozik. Szoros értelemben vett „összetett igéknek” az igei paradigma
többszavas igealakjai nevezhetőek, melyek a verbum finitum egyszavas,
komplex morfológiai szerkezető alakjaival szemben a különböző igei
kategóriák (pl. igeidő, -mód, -aspektus, -nem) kifejezésére ún. segédigéket
(pl. a létige teljes és enklitikus alakjait) használják.

Pour lire la suite, veuillez consulter le document pdf ci-dessous.

PDF download: