Réka TÓTH

Réka TÓTH, Éloge des dictionnaires (à l’africaine) > 219

Az afrikai frankofón regényt megújító és máig meghatározó Ahmadou Kourouma
(1927-2003) utolsó két regényét (Allah n’est pas obligé, 2000 ; Quand on refuse on dit
non, 2004) sajátos poétika, a zárójelek poétikája jellemzi. A nyelvek és szótárak közötti
folytonos mozgás és fordítás (nemcsak az afrikai kifejezéseket franciára, hanem a ritkább,
választékosabb francia kifejezéseket is köznyelvi franciára) furcsa, nyelvközötti állapotot
teremt (a szakirodalom interlangue vagy third code néven ismeri), és a többértelmőség
bizonytalanságára épülı, nyitott szövegteret, amelyben a szótárak egyrészt referenciaként,
másrészt abszolút „potenciális térként” (Winnicott) jelennek meg.

Les deux derniers romans d’Ahmadou Kourouma (1927 – 2003), auteur
ivoirien, malinké et classique de la littérature francophone d’Afrique noire, font
un usage particulier des dictionnaires. L’interrogation qui sous-tend mon travail
sur cette pratique étrange et unique, ne porte pas seulement sur la poétique
complexe de ces oeuvres tardives mais aussi (et peut-être plus), sur la nature
des dictionnaires. Je dois vous avouer ne pas pouvoir regarder les dictionnaires
avec objectivité. Je ne suis pas de ceux que les dictionnaires choquent,
terrifient, figent mais de ceux que les dictionnaires intriguent et rassurent,
consolent et inspirent. (Comme certaines personnes et certains paysages.)

Pour lire la suite, veuillez consulter le document pdf ci-dessous.

PDF download: