LACKFI János

LACKFI János, Bejgli és töltelék - Mondatszerkezet-átváltás a prózafordításban > 139

A mőfordítót képzelhetjük afféle modern Hamupipıkének: ül az idegen nyelvő
szöveg fölött, és gonosz mostohája, a Kiadó parancsára kétfelé válogatja, mondjuk a
kölest és a zabot. Egyszóval megkeresi, mi az, ami lényeges, és mi az, ami
lényegtelen, utóbbi halmazt félretolja, míg az elıbbiek segítségével elkezdi újra
felépíteni a magyar mondatot. Az igazán fontos, mindenképpen átmentendı elemek
természetesen a jelentés terén keresendık, másodsorban szemantikai érdekességgel
bíró poétikai sajátságokra is figyelemmel kell lenni. Általában többedleges
jelentıségőnek véljük a struktúra kérdését: hiszen minden nyelvnek megvan a maga
nyelvtani rendje, ezek egymással nem vagy csak ritkán összeegyeztethetık. „A
lényeg, hogy tisztességes magyar mondatok legyenek” – mondják némely irodalmi
szerkesztık, és valóban mindnyájan ismerünk olyan, az eredeti nyelvet igen jól
birtokló, ám a célnyelvben botladozó fordítókat, akik voltaképpen mások
kínkeserves stilizálási munkája árán tesznek szert hírnévre, kapnak magas állami

kitüntetéseket azon államtól, melynek díjosztó szervei természetesen járatlanok a
magyar nyelvben.

 

Pour lire la suite, veuillez consulter le document pdf ci-dessous.

PDF download: