SZÉNÁSI Zoltán

SZÉNÁSI Zoltán, Isten ösvényei. (József Attila és Illyés Gyula Mécs László-kritikáiról) > 99

A múlt század elsı évtizedétıl kibontakozó magyar katolikus irodalom
legfontosabb összehasonlítása és (legalábbis a ’20-as-’30-as években)
legjelentısebb inspirálója a francia katolikus irodalom volt. Hatalmas a
különbség azonban a két katolikus irodalom politikai, társadalmi és gazdasági
kontextusa között, melyre 1933-as kritikájában Illyés Gyula is rávilágít.
Lényeges megállapítása Karafiáth Juditnak Mauriac magyarországi recepcióját
elemzı tanulmányában, hogy Illyésnek ezt a tételét lényegében átvette Rónay

György 1938-ban a Magyar Kultúrában publikált, s a magyar katolikus
irodalommal szintén igen kritikus cikkében, és ezzel cseng össze Sík Sándor
három évvel késıbbi, a katolikus irodalom kérdéseit elemzı írásának
megállapítása is, mely szerint a francia és a hazai katolicizmus életviszonyai és
kulturális háttere között nagy különbségek vannak. Ami azonban a
legfontosabb: a francia katolikus irodalom irodalomtörténeti mértékkel mérve is
jelentıs esztétikai teljesítményre volt képes, míg a két világháború közti
magyar katolikus irodalomról ez kevésbé mondható el. Egyetlen
összehasonlítást említve: milyen hatalmas különbség van Henri Bremond abbé
tiszta költészetrıl alkotott nézetei és a Mécs László költészetébıl kiolvasható
poétika között! S ha már „poésie pure”: komoly megdöbbenést keltett a korabeli
magyar irodalmi körökben, hogy Mécs László 1944-es kötetéhez maga Paul
Valéry írt méltató elıszót. Ezt a tényt, s Valéry elragadtatását két és fél
évtizeddel késıbb sem tudja mással magyarázni Vas István, mint azzal, hogy a
francia költı „pillanatnyilag éppen kiábrándult saját poétikájából, szervezete
annak gyökeres ellentétére szomjazott.”

 

Pour lire la suite, veuillez consulter le document pdf ci-dessous.