KÉPES Júlia

KÉPES Júlia, A műfordító boszorkánykonyhájában (A középkori költészet kapcsán felmerülő kérdések és kételyek) > 121

 

DANS L’ATELIER DU TRADUCTEUR DE LA POÉSIE MÉDIÉVALE. DE QUESTIONS EN

INTERROGATIONS : LE FOND ET LA FORME. Partant de mes propres traductions hongroises

de la poésie des troubadours et des fragments du Roman de Tristan de Béroul et de celui de

Thomas avant tout, cet article traitera du dilemme archaïsmes ou recours à la langue

moderne dans les genre traductions. Doit-on conserver à tout prix et partout les solutions

formelles extrêmement complexes de la poésie troubadouresque ou peut-on se permettre

certaines concessions ? Doit-on préserver le vouvoiement des amoureux de l’original ?

Comment se peut-il qu’une traduction puisse être fidèle au contenu et à la forme sans être

pour autant une vraie réussite ?

Cikkemben részint Béroul, illetve Thomas Trisztán-fordításom,1 részint

pedig a trubadúrköltészet-összeállításom2 kapcsán szeretnék szólni olyan

speciális problémákról, melyek a fent említett versek, illetve verses regények

fordítása során merültek föl, és noha olykor csupán formainak, illetve

részletkérdésnek tőnnek, voltaképpen messze túlmutatnak ezen. A régi költészet

fordítása kapcsán felmerülı kérdések túlnyomó része azonban nem szőkíthetı

le csupán irre a területre, hiszen legtöbbjük ennél sokkal általánosabb érvényő.

Szokták olykor kérdezni, milyen nyelvezetben fordítom magyarra ezeket a

régi szövegeket. Vajon valamiféle ómagyar vagy legalábbis archaizáló

nyelvezetet használok fordításaimban? Mivel azonban ezek a mővek

keletkezésükkor természetesen az akkorihoz képest modern, akkor beszélt

nyelven íródtak, és mivel elsıdleges célom közel hozni ıket az olvasókhoz,

semmiképpen nem szolgálja ezt a célt, ha ezeket a mőveket egy igen nehezen

érthetı nyelven próbálnám visszaadni magyarul. Különösen mivel feltett

szándékom, hogy aki olvassa, élvezze is ıket, hiszen túlnyomó részük

kifejezetten kellemes olvasmány. Kedvenc témáim pedig, a trubadúrok és a

Trisztán-feldolgozások, eddigi tapasztalataim szerint kifejezetten nagy

érdeklıdésre tartanak számot, még azok részérıl is, akik ezekrıl a mővekrıl

gyakorlatilag minimális információval rendelkeznek. Egy-egy archaikusabb íző

szót bele-bele lehet csempészni ezekbe a szövegekbe, de lehetıleg módjával,

mintegy különleges főszernek tekintve ıket, vigyázva, hogy tegyék ugyan

izgalmasabbá az ételt, de azért ne „telepedjenek rá” túlságosan az eredeti ízére,

teljesen elnyomva azt.

 

Pour lire la suite de cet article, veuillez consulter le document pdf ci-dessous.

 

PDF download: