KÉPES Júlia, A műfordító boszorkánykonyhájában (A középkori költészet kapcsán felmerülő kérdések és kételyek) > 121
DANS L’ATELIER DU TRADUCTEUR DE LA POÉSIE MÉDIÉVALE. DE QUESTIONS EN
INTERROGATIONS : LE FOND ET LA FORME. Partant de mes propres traductions hongroises
de la poésie des troubadours et des fragments du Roman de Tristan de Béroul et de celui de
Thomas avant tout, cet article traitera du dilemme archaïsmes ou recours à la langue
moderne dans les genre traductions. Doit-on conserver à tout prix et partout les solutions
formelles extrêmement complexes de la poésie troubadouresque ou peut-on se permettre
certaines concessions ? Doit-on préserver le vouvoiement des amoureux de l’original ?
Comment se peut-il qu’une traduction puisse être fidèle au contenu et à la forme sans être
pour autant une vraie réussite ?
Cikkemben részint Béroul, illetve Thomas Trisztán-fordításom,1 részint
pedig a trubadúrköltészet-összeállításom2 kapcsán szeretnék szólni olyan
speciális problémákról, melyek a fent említett versek, illetve verses regények
fordítása során merültek föl, és noha olykor csupán formainak, illetve
részletkérdésnek tőnnek, voltaképpen messze túlmutatnak ezen. A régi költészet
fordítása kapcsán felmerülı kérdések túlnyomó része azonban nem szőkíthetı
le csupán irre a területre, hiszen legtöbbjük ennél sokkal általánosabb érvényő.
Szokták olykor kérdezni, milyen nyelvezetben fordítom magyarra ezeket a
régi szövegeket. Vajon valamiféle ómagyar vagy legalábbis archaizáló
nyelvezetet használok fordításaimban? Mivel azonban ezek a mővek
keletkezésükkor természetesen az akkorihoz képest modern, akkor beszélt
nyelven íródtak, és mivel elsıdleges célom közel hozni ıket az olvasókhoz,
semmiképpen nem szolgálja ezt a célt, ha ezeket a mőveket egy igen nehezen
érthetı nyelven próbálnám visszaadni magyarul. Különösen mivel feltett
szándékom, hogy aki olvassa, élvezze is ıket, hiszen túlnyomó részük
kifejezetten kellemes olvasmány. Kedvenc témáim pedig, a trubadúrok és a
Trisztán-feldolgozások, eddigi tapasztalataim szerint kifejezetten nagy
érdeklıdésre tartanak számot, még azok részérıl is, akik ezekrıl a mővekrıl
gyakorlatilag minimális információval rendelkeznek. Egy-egy archaikusabb íző
szót bele-bele lehet csempészni ezekbe a szövegekbe, de lehetıleg módjával,
mintegy különleges főszernek tekintve ıket, vigyázva, hogy tegyék ugyan
izgalmasabbá az ételt, de azért ne „telepedjenek rá” túlságosan az eredeti ízére,
teljesen elnyomva azt.
Pour lire la suite de cet article, veuillez consulter le document pdf ci-dessous.